..avagy Ave Martius :)

Legtöbbször úgy érezzük, hosszú volt és nehezen múlik a tél. Február vége felé hiába pillantunk az ablakon át a  kertre, keveset mutat az ígéretből: Január, Február, itt a Nyár! A kalendárium szerint tehát Márciussal nem is a tavasz, hanem mindjárt a nyár köszönt be. Persze ez csak szójáték, reménykeltő, vigasztaló kedveskedés a régiektől. De ha jobban körülnézünk a kertben, vagy bárhol a házon kívül, már láthatjuk az újrakezdés apró jeleit. Hóvirágot, tőzikét, krókuszt és hát az illat. Valami friss földszag, vagy nem is tudom. A kertekben, ha az idő engedi, ki-kilátogat művelője, teszi, amit lehet és amit kell. Nemcsak muszájból, hanem mert örömforrás, mert felfrissül a vér és minden gondja-baja ellenére ez az érzés bizakodással tölti el. A földdel foglalkozó ember tudja, a magból csíra lesz és így tovább. Persze nem csak a reménytől válik növénnyé, de olyan jó reménykedni. 

Kimenni a kertbe, ki a szabadba. Ez nem illúzió, szerintem megvalósítható projekt, még a legszerényebb körülmények között is.

Ezért szeretjük a tavaszt, évezredek óta. Kis édenek a házak körül, vagy a parkok a városokban. Minden évben megújuló örömforrás. Mondanám, hogy szentély. Mondom is, miközben tisztában vagyok vele, mennyi mindent nem teszünk meg érte. De ez sem újdonság, mióta ember az ember.

A közösen végzett kerti munka, a közös "kiszabadulás" sokszorozza az élményt. Aki tapasztalta már, tudja. Az ember, ha nem bírja az érzést magában tartani, valamilyen formában világgá kürtöli. Ki leírja, ki elénekli, a festők megfestik. Ahogy egy körülbelül négyszáz éves festményen láttam. Hangulata elvarázsol, nézem és érzem az akkor élt emberek örömét, a festő ujjongásának tüze átjön és felmelegít. Igyekezete szerint árad felém az öröm.

Tavasz - ifjabb Pieter Brueghel festményén (kb 1600 körül)

Március elseje van. A rómaiak szerint Marsnak, a termékenység, a tavasz, a férfierő istenének hónapja kezdődik. Nevét is tőlük örököltük. Az ókoriak egyéb, védelmi feladatokkal ruházták fel alakját, hasznosítva a jelentőségéhez kapcsolódó emóciókat, de az egy - sőt több - másik történet. Most maradok a líránál.

IBÜKOSZ
(i.e.6.sz)


TÖREDÉK A TAVASZRÓL

Fénylik a birs a tavaszban, a zúgó
gyors patakok gyökerét megitatják,
s ott, hol a nimfa-sereg szűz kertje van,
újra virágzik a felragyogó pomagránát,
s búvik az új levelek hüvösében a kis fürt,
jár-kel az új venyigékben a bor már:
bennem a vágynak nyugovása, sem évszaka nincsen időtlen:
mint ahogyan lobogó villámokkal a thrák
északi szél söpör át a vidéken,
Küprisz is úgy tipor engem örökké,
néma közönnyel, olyan feketén, eszelősen,
egyre csak úgy szerelemre taszít gyermeki kortól
és ma is úr a szivemben.

Radnóti Miklós fordítása

Legyen szép Március elsejénk :)